
Mindenképpen érdemes a fejünkben felbukkanó ötleteket, történeteket azonnal papírra vetni. Ezt magam is megtapasztaltam.
Éppen az Anton és Huba könyv írásának a végén jártam, amikor megjelent előttem egy kisfiú képe, története, aki nem szeretett tisztálkodni, főleg hajat fésülni. Ez aztán ahhoz vezetett, hogy egy kismadár beleköltözött a hajába.
Amikor papírra vetettem, még csak egy kis mese volt. Azóta már egy nagyobb történetté nőtte ki magát és a szereplő is elnyerte végső nevét.
Így született meg Atihun és a kismadár története!